A lenti fotón tehát egy másik tökpite van. Ezzel a recepttel egyetlen problémám volt, hogy amit alapnak elképzeltem, azt kellett kitalálnom, hogy miből is lehet megvalósítani. Aztán megszületett az ötlet: szénhidrátszegény kekszből. Ehhez is minden beszerezhető és, hogy egy barátnőmet idézzem, a mélyen bennünk sikoltozó sovány nőt is megnyugtathatjuk az alábbi pitével.
Hozzávalók:
1 kisebb sütni való tök, vagyis kb. egy egy kilós darab
1/2 bögrényi fruktóz (azért megjegyezném, ez csak bátraknak való)
1/4 bögrényi barnacukor
1 csapott teáskanálnyi fahéj
1 csapott teáskanálnyi szerecsendió
1 csipetnyi szegűszeg
1 és fél bögrényi zsírszegény tej (azaz a 1.5%-os)
3 tojás fehérjéje (a sárgáját majd felhasználjuk valami másra)
1/2 bögre frissen facsart narancslé
1 teáskanál vaníliakivonat
1 csomag szénhidratszegény digestive keksz
2 evőkanál zsírszegény margarin
Legelőször meghámoztam, kimagoztam és felkockázva megfőztem a tököt. Kiszedtem, és turmixolás helyett ebben az esetben inkább a villával összetörős verzióra szavaztam, hogy aztán a pitében legyen anyag. Bekapcsoltam a sütőt, hogy jól előmelegedjen (a megcélcott hőfok 230 fok, továbbra is légkeveréssel sütök), egy nagy tálban összekevertem a fruktózt, a fahéjat, a szerecsendiót, a szegfűszeget, rálapátoltam a tököt,a narancslevet és jó alaposan összekevertem, majd hozzáöntöttem a tejet és kevertem tovább. Itt kicsit meginogtam egy, hogy előrántsak-e egy botmixert, de megacéloztam magam. Felvertem viszont a tojásfehérjéket, ehhez adtam a vaníliát és a barnacukrot, és a habot szépen, óvatosan hozzáadtam az előbbiekhez.
A keksz sorsa egyszerű, össze kell törni. Egy négy év körüli fiúgyerek örömmel püföli a nejlonzacskóba kötött kekszeket, amíg egészen kicsi darabokra nem törnek. Ezt a törmeléket kell összekeverni a margarinnal, amit kicsi tűzálló tálkában felolvasztok előbb a melegedő sütőben.
És akkor ismét elő a piteformát, kibélelem a margarinos törmelékkel, ráöntöm a tölteléket, a már adott magas hőfokon sütöm 10 percig, majd visszaveszek belőle, 160 fokig, és még 45 percig sütöm. Ezután csak ki kell venni, megvárni, amíg kihűl, és lehet is enni. Más az állaga, mint a (nevezzük így) bátor anyagokból készült pitének. Sokkal rezgősebb, nem olyan összeállós. De finom ez is. Aki bátor, tegyen rá lájtos tejszínt.
